A testi érintésre vágyva: Kölyökkutya. És a kamaszok?

Lótusz még kölyök. 11 hetes. Nagyon igényli a testi kontaktust, és hol kommunikálja: odajön, hozzám simul, hol csak "véletlenül" a lábamnál alszik el úgy, hogy hozzám ér.

A legtöbb szülőnél természetes, hogy a kisbabát öleljük, ringatjuk, puszilgatjuk. Az érintés a szeretet egyik legősibb nyelve.

Aztán telnek az évek, és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy a gyerek már nem jön oda puszit kérni, sőt, néha elhúzódik, ha hozzáérünk.
Kamasz lett.

De attól még szüksége lenne a testi kontaktusra – csak már nem tudja kérni.

Sokszor nem is tudja, mire vágyik. Csak feszültté válik, vagy zárkózott lesz, ingerlékeny. A test már majdnem felnőtt, de a belső világ még nem találja a megfelelő csatornákat a kapcsolódásra.

– Ahogy egy vakvezető kölyök számára a testi érintés nemcsak örömforrás, hanem biztonsági jelzés is (pl. nyugtató simogatás, ölelő tartás, mellkashoz bújás), úgy a gyerekeknél is ez történik – csak más formában, más életkorban.
– A kutyáknál is igaz: nem mindegy, hogyan érintjük meg őket – nyugodtan, finoman, tiszteletben tartva a határaikat.

A testi érintés kamaszkorban – más formában, de továbbra is fontos

Nem minden érintés ölelés. Néha épp az apróságok jelentik a legtöbbet.

Néhány természetes, "kamasz-kompatibilis" kapcsolódási forma:

• Tanulás közben finoman a hátára tett kéz, miközben segítesz neki. (Figyeljük a spontán testi reakciót! Ha az érintéskor megfeszül a hátizma, akkor ezt ne csináljuk. Ugyanakkor, ha elernyed, akkor ez számára megnyugtató, és jó érzés.)
• Birkózás, pacsi, vállveregetés – különösen apa-fiú kapcsolatokban működő formák.
• Közös filmnézés alatt a lábat a másik lábán tartani.
• Közös sport, játék, barkácsolás – amikor a fizikai kontaktus "mellékesen" történik.

De mi van akkor, ha mi vágyunk az érintésre – de a gyerek nem?

Ez az a pont, ahol a legtöbb szülő elbizonytalanodik. Hiszen nemcsak a gyereknek van szüksége érintésre – hanem nekünk is.

De mi van, ha a gyerek elutasítja? Ha nem szereti? Ha egyszerűen nem bírja elviselni a testi kontaktust?

Ez gyakori autizmus vagy ADHD esetén – de a kamaszkor maga is hozhat ilyen időszakokat.

Mit tehetünk?

1. Ne vegyük személyes sértésnek
   Nem minket utasít el, hanem egy számára túl sok, túl intenzív vagy zavaró ingert. Ez nem a szeretet hiánya – hanem egy szenzoros határ.
2. Ne erőltessük – ajánljuk fel
   "Megölelhetlek?" – vagy egyszerűen csak várjuk ki, amíg ő keres meg minket. Sokkal mélyebb kapcsolódás születik belőle.
3. Keressünk más kapcsolódási formákat
   Lehet ez közös tevékenység, humor, zene, rajz, beszélgetés – minden, ami őszinte és őhozzá illik.
4. Gondoskodjunk magunkról is
   Ha nekünk fáj a testi érintés hiánya, fontos, hogy ne a gyerektől várjuk a pótlást. Ehelyett:
   – bújjunk össze a párunkkal,
   – menjünk masszázsra vagy jógára,
   – öleljük meg a kutyát.